Szöveghibák javítva

assets/enekeskonyv.json

@@ -1554,7 +1554,7 @@
       "texts": [
         "1. Bizonyára jó az Isten, Híveihez kivált képpen, Akik szívüket tisztán tartják, Az ő jóvoltát azok látják. De én már csaknem elhajlék, Úgy megtántorodék lábam, Járásomban úgy megbotlám, Hogy csaknem szörnyen ledűlék.",
         "2. Mert bosszankodom e népre, Kinek nagy esztelensége, Midőn látom, hogy a hitlenek Jó szerencsében, vígan élnek; A halállal nem bajlódnak, Semmi fájdalmat nem látnak, És kövérek ő testükben, Élnek nagy jó egészségben.",
-        "6. Szólanak végre: Úr Isten, Látode ezt a mennyekben? Mi nyavalyánkat megértede? Keserűségünket szánode? Ímé az istentelenek, Látjátok, élnek örömben, Amint kívánják szívükben, Gazdagok, jó szerencsések.",
+        "6. Szólanak végre: Úr Isten, Látod-e ezt a mennyekben? Mi nyavalyánkat megérted-e? Keserűségünket szánod-e? Ímé az istentelenek, Látjátok, élnek örömben, Amint kívánják szívükben, Gazdagok, jó szerencsések.",
         "7. Mit használ tehát énnékem, Hogy tisztán tartom én szívem? És micsoda hasznom van abban, Hogy kezem mosom tisztaságban? Ímé, mind hiába marad, Hogy én így kesergettetem, Ottan marad büntetésem Reggel, mihelyen megvirrad.",
         "8. Csaknem én is ígyen szólék, De látám, hogy nem jól esnék, És ártalmas lenne azoknak, Te fiaidnak kik mondatnak, Azért jobban meggondolám, Magamban meghányámvetém, De sokkal nehézbnek lelém, Hogynem végét találhatnám.",
         "9. Mígnem elbémenék végre Az Istennek szent helyére, És végezetre vőm eszemben, A gonoszok vége mi légyen. Azt is jól megértém aztán, Hogy őket te megbünteted, Mert síkos földre helyezed, És veted a pusztaságban.",
@@ -1657,7 +1657,7 @@
         "1. Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Beszédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.",
         "2. Lelkem nagy bánatba esett, Minden vigasztalást megvet, Az Isten rettent engem, Ha róla emlékezem. Noha Istennek szívemben Panaszlok nagy ínségemben, Lelkem mégsem találhat Semmiben nyugodalmat.",
         "3. Szemeimet nyitva tartod, Aludni éjjel sem hagyod; Erőmben úgy elfogyék, Hogy egy szót sem szólhaték. Gondolám a régi időt, És forgatám szemem előtt Az elmúlt esztendőket, Hányám és vetém őket.",
-        "5. E harag mindenkor tarté? Az Úr örökké elveté? Nincsene őnekie Én hozzám semmi kedve? Elfogyotté nagy kegyelme, És ő atyai szerelme? És immáron hátra tért, Amit nékünk megígért?",
+        "5. E harag mindenkor tart-é? Az Úr örökké elvet-é? Nincsene őnekie Én hozzám semmi kedve? Elfogyotté nagy kegyelme, És ő atyai szerelme? És immáron hátra tért, Amit nékünk megígért?",
         "6. Teljességgel elfogyotte Hozzánk való nagy szerelme? Elaludte irgalma Az ő nagy haragjába'? Végre mondék: oda vagyon Az én életem immáron, Isten megvonta kezét, Nem nyújtja segedelmét.",
         "7. De meggondolám ismétlen, Miket míveltél régenten: A te nagy csudáidat, Miket sok ember látott. Csudáidról gondolkodva, Miket láték dolgaidba', Elmélkedém erősen, Végre szólék ekképen:",
         "8. Ó, erős és kegyes Isten, Szent vagy cselekedetidben, És sehol senki nincsen Hozzád hasonló Isten. Csuda, Isten, a te dolgod, Amint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják, Nagy voltát hatalmadnak.",
@@ -1835,7 +1835,7 @@
       "composer": "Genf, 1562",
       "texts": [
         "1. Nagy kegyesen től, Uram, földeddel, Jákób nemzetivel a fogságban, Kiket rabságból haza engedtél, Megengedél nékik irgalmasan. Megbocsátál, bűnüket elfedéd, Ellenük haragodat enyhítéd. Uram, kegyesen végy hozzád minket, Vedd el rólunk nagy haragod tüzét!",
-        "2. Nemde mind örökké haragszolé? Mind éltig nyújtodé haragodat? Népedet már meg nem enyhítedé? Hogy benned lelhessen vigasságot, És noha nagyok a mi bűneink, Mégis kegyelmed mutasd minékünk, És noha tettünk sok gonoszságot, De tőled kérünk irgalmasságot.",
+        "2. Nemde mind örökké haragszol-é? Mind éltig nyújtod-é haragodat? Népedet már meg nem enyhíted-é? Hogy benned lelhessen vigasságot, És noha nagyok a mi bűneink, Mégis kegyelmed mutasd minékünk, És noha tettünk sok gonoszságot, De tőled kérünk irgalmasságot.",
         "3. Én meghallgatom, mit szól az Isten Az ő népének és ő szentinek: Békességet beszél kegyelmesen, Hogy bolondságból ne vétkezzenek. Kik őtet félik, minden meghiggye, Közel azokhoz ő segedelme; Hogy dicsősége lakjék földünkben, Minden ínséget rólunk elveszen.",
         "4. Jóság hűséggel összebékélik, Békesség, igazság egymást szépen Csókolják, e földön nevekedik A hit, látszik igazság az égen. Mindennemű jót ád az Úr Isten, És sok jó gyümölcs terem e földön. Az igazság megyen őelőtte, És ő járása tart mindörökké."
       ],
@@ -2605,7 +2605,7 @@
         "7. Ítéletedet én ajakimmal, És a te szádnak ő kegyes beszédét Előszámlálom hálaadással, Szent kötéseddel biztatom szívemet; Bizonyságidon örvendez lelkem, Mik gazdagságnál kedvesebbek nékem.",
         "8. Szüntelen nékem gyönyörűségem Vagyon csak a te parancsolatidban, Te útaidat gyakran említem, Hogy el ne essem valaha azokban. Szent igazságodban minden kedvem, És te ösvényed én el nem tévesztem.",
         "9. Cselekedd ezt szolgáddal kegyesen, Hogy én élhessek tovább e világban És szent igédet megtartsam híven! Én szemeimet nyisd meg világosan, Hogy a te törvényed megtekintsem És annak csudáit eszembe végyem!",
-        "10. Míglen én e földön járokkelek, Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat, Kívánság miatt mert elepedek, Igen óhajtom szent igazságodat! Ítéletedhez az én szívemben Nagy kívánságom volt minden időben.",
+        "10. Míglen én e földön járok-kelek, Ne rejtsd el tőlem parancsolatidat, Kívánság miatt mert elepedek, Igen óhajtom szent igazságodat! Ítéletedhez az én szívemben Nagy kívánságom volt minden időben.",
         "11. A kevélyeket, Uram, megrontod, Átkozottak és büntetésre méltók, Akik megvetik parancsolatod. Forduljon el rólam ő gyalázatjok, Kik csak azért gyalázzák szolgádat, Hogy megőrzöm a te bizonyságidat.",
         "12. A fejedelmek énreám törnek, Ha összegyűlnek, de a te hű szolgád Szentségét nézi ítéletednek, Amely szívemnek igaz örömet ád. Bizonyságid nékem vigasságim És minden dolgomban tanácsadóim.",
         "13. De lám, a porban hever életem, Mintha vitetném majd a koporsóba; Szent igéd szerint élessz meg engem! Midőn útaimat előszámlálva Felkiálték, te legott feleltél; Rendelésidre taníts meg jókedvvel.",
@@ -2657,7 +2657,7 @@
         "59. Légy gyámolom, adj jó békességet, Úgy lészen kedves énnékem törvényed, Abban keresem én örömömet! Az olyakat te mind a földhöz vered, Kik elhajolnak igazságodtul És járnak minden dolgukban álnokul.",
         "60. Gonoszakat te elvetsz a földről, Mint a salakot vagy ércnek szemétjét. Szent bizonyságid szeretem szívből! Félelmében szívem előtted reszket! Testem elepedt nagy rettegésbe', A te kemény ítéletedre nézve.",
         "61. Pörpatvar nincsen nékem kedvemre, És igazságát megadom mindennek; Ne adj azért azoknak kezekre, Akik engemet szüntelen kergetnek! Szolgádat minden jóra vezéreld, És a kevélyek ellen védelmezzed!",
-        "62. Az én szemeim elfogyatkoztak, Úgy nézik, várják te segedelmedet, óhajtják igazságát szavadnak, Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, Taníts igédre, oktass törvényedben!",
+        "62. Az én szemeim elfogyatkoztak, Úgy nézik, várják te segedelmedet, Óhajtják igazságát szavadnak, Ne késsél, Uram, segíts meg engemet! Szegény szolgáddal tégy kegyelmesen, Taníts igédre, oktass törvényedben!",
         "63. Szolgád vagyok, adj értelmet nekem, Hogy érthessem a te bizonyságidat, És jó értelmében gyönyörködjem! Ideje, Uram, hogy láttasd dolgodat, Mert helye nincs már az igazságnak, A te törvényid mind eltiportatnak.",
         "64. Azért a te szent tanításidat Tiszta aranynál is inkább szeretem, Mindennél feljebb tartom azokat, Életemet én a szerint rendelem, Mert igaznak tartom mindenképpen, A hamis ösvényt gyűlölöm erősen.",
         "65. Rakvák bizonyságid nagy csudákkal, Hogy azért megtarthassam én szívemben, Azon igyekszem nagy buzgósággal. A te igéd, ha kik veszik eszükbe, Setét szíveket megvilágosít, Együgyűeket bölcsességre tanít.",
@@ -3075,7 +3075,7 @@
       "_composer": "A 30. zsoltár dallamára: Dicsérlek, Uram, tégedet.",
       "texts": [
         "1. Uram, te megvizsgálsz engem, Megismersz mindent énbennem, Vagy állok, ülök, vagy megyek, Mind tudod, amit művelek; Valamit gondolok szívemben, Te azt mind jól érted messzünnen.",
-        "2. Vagy járokkelek, vagy fekszem, Te mindenütt vagy körülem. Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat; Egy szó sem jő az én nyelvemre, Mit előbb ne tudtál volna te.",
+        "2. Vagy járok-kelek, vagy fekszem, Te mindenütt vagy körülem. Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat; Egy szó sem jő az én nyelvemre, Mit előbb ne tudtál volna te.",
         "3. Köröskörül rajtam minden Tőled vagyon teremtetvén, Reám bocsátád kezedet, Felülmúlja értelmemet. Bölcseséged meg nem foghatom, Dolgaidon csak álmélkodom.",
         "4. Lelked előtt hová mennék, Holott elrejtve lehetnék? Előtted hova szaladjak? Égbe menjek? Ott talállak! Ágyamat ha vetném pokolban, Ott látnálak téged legottan.",
         "5. Ha a hajnal szárnyát venném, És az égre emelkedném, És elrepülnék nagy messze, A külső tenger szélire, Ott is meglelnél, Uram, engem, Kezedet el nem kerülhetem.",
@@ -5312,7 +5312,7 @@
         "1. Forog a szerencse, Mit bízunk őbenne? Semmiben nem állandó. Csak ideig kedvez, Tündöklő üveghez Mindenképpen hasonló. Ki minthogy eltörik, Így ő is változik, Állapotja romlandó.",
         "2. E rossz, csalárd világ, Ki merő hamisság, Engem már majd elveszte, Mint halat horogra, Úgy csala sok búra Hízelkedő beszéde. Étkével táplála, Melyben rejtve nála Iszonyú csalárd mérge.",
         "3. Nyughatatlan sok gond Íme, annyira ront, Hogy nem soká megemészt. Ha nem szánja lelkem Teremtő Istenem, Sok bú, siralom elvészt, Sőt én ellenségem Csudálja, hogy engem A föld is el nem süllyeszt.",
-        "4. Éljeke? nem tudom, Mert késik halálom S kínjaim nevekednek. Kétségbe esseme, Halált szerezzeke Nyomorodott fejemnek? Azt nem mívelhetem, Mert elveszti lelkem Haragja Istenemnek.",
+        "4. Éljek-e? nem tudom, Mert késik halálom S kínjaim nevekednek. Kétségbe esseme, Halált szerezzeke Nyomorodott fejemnek? Azt nem mívelhetem, Mert elveszti lelkem Haragja Istenemnek.",
         "5. Tűrnöm hát jobb lészen, Mert még elővészen Istenem, szent Fiáért. Bűnöm elfelejti, Pokolra sem veti Lelkem, ki hozzá megtért. Bár súlyos kereszttel Próbál és megterhel Méltatlan életemért.",
         "6. Szenvedek békével, Magamat is ezzel Biztatom mindenekben: Szenvedett Megváltóm Többet, én jól tudom, Üdvösségemért testben. Nem egyedül vagyok Földön, ki nyomorgok: Szenvedik ezt is többen!",
         "7. Megszán még Istenem, Ennyi sok siralmim, Tudom, jóra fordulnak. Múlnak sóhajtásim, Noha most könnyeim Szemeimből csordulnak. Mint nap eső után, Így bánatim után örömim megújulnak."
@@ -5614,8 +5614,6 @@
         "1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban, Akik vigadoztok véghetetlen boldogságban, Szent és ártatlan állapotban; Az Úrnak nevét énekszóban, Magasztaljátok vígasságban.",
         "2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben, A fénylő mennyei testek roppant seregében: Mint uralkodik dicsőségben Az Úr, és őtet felségében Imádjátok tiszta szentségben!",
         "3. Nap, hold, csillagos ég! Ti az Urat dicséritek, Jóságát, hatalmát, bölcsességét hirdetitek; Mert amely rendet ő tinéktek Kiszabott, az a ti törvénytek És ti annak híven engedtek.",
-        "3. Felhők, égi vizek, harmat, hó, jég és záporok! Villám, égi tüzek, dörgések és csattogások! Szélvész és csendes fuvallások! Színekkel ékes szivárványok! Mind az Úrnak szolgái vagytok.",
-        "3. A földet kinyitó kies tavasz vidámsága, A mindent érlelő nyári idő forrósága, A gyümölcsös ősz gazdagsága, Sőt még a tél is bizonysága: Hogy nagy a teremtő jósága!",
         "4. Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége, Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége, Sík mezők, rétek ékessége, Vetések kellemetessége: Mind a Teremtő dicsősége!",
         "5. Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek, Pompás liliomok s minden virági szépségek, Színekkel kihímezett rétek, Apróbb és nagyobb növevények: A gondviselést hirdessétek.",
         "6. E földön lakozó minden állat boldogsága, A szárnyon repdeső madaraknak vidámsága, A halak s férgek sokasága, Egyszóval az élők világa Mondja: mily nagy az Úr jósága!",
@@ -12426,13 +12424,14 @@
       "translator": "Szenci Molnár A.",
       "composer": "L. Bourgeois, Genf, 1551",
       "texts": [
-        "1. Okossággal járok minden utamban, Vajon mikor jössz már el, Isten, hozzám? Hogy házamat híven vezérlhessem, Igyekezem.",
-        "2. Én nem kedvelek semmi gonosz dolgot, De gyűlölök én minden csalárdságot, Ezekre semmiképpen nem vetem Az én kezem.",
-        "3. A hamis szívű távol menjen tőlem, A gonosz embert bizony nem kedvelem, Nem jut a csalárd ember előmbe Semmiképpen.",
-        "4. Titkon ki ő feleit rágalmazza, Nem lészen nálam annak maradása, A fuvalkodó kevélyt előttem Nem szenvedem.",
-        "5. Szemeim inkább azokra nézzenek, Akik e földön igazságban élnek, Lakjanak nálam, és mint hű szolgák Szolgáljanak.",
-        "6. A csalárd ember nekem soha nem kell, Én házamban annak nem adatik hely; A hazudozó szemeim elől Távol kerül.",
-        "7. Reggel elnémítom a gonoszokat, Eltörlöm e földről a hamisakat, Az Isten városát megtisztítom, Tisztán tartom."
+        "1. Mindennek előtte irgalmasságról, Lészen éneklésem az igazságról, És dicséretet mondok szüntelen Néked, Isten.",
+        "2. Okossággal járok minden utamban, Vajon mikor jössz már el, Isten, hozzám? Hogy házamat híven vezérlhessem, Igyekezem.",
+        "3. Én nem kedvelek semmi gonosz dolgot, De gyűlölök én minden csalárdságot, Ezekre semmiképpen nem vetem Az én kezem.",
+        "4. A hamis szívű távol menjen tőlem, A gonosz embert bizony nem kedvelem, Nem jut a csalárd ember előmbe Semmiképpen.",
+        "5. Titkon ki ő feleit rágalmazza, Nem lészen nálam annak maradása, A fuvalkodó kevélyt előttem Nem szenvedem.",
+        "6. Szemeim inkább azokra nézzenek, Akik e földön igazságban élnek, Lakjanak nálam, és mint hű szolgák Szolgáljanak.",
+        "7. A csalárd ember nekem soha nem kell, Én házamban annak nem adatik hely; A hazudozó szemeim elől Távol kerül.",
+        "8. Reggel elnémítom a gonoszokat, Eltörlöm e földről a hamisakat, Az Isten városát megtisztítom, Tisztán tartom."
       ],
       "links": [
         {
@@ -21835,8 +21834,8 @@
       "composer": "Maár M.",
       "texts": [
         "1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.",
-        "2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.",
-        "3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik."
+        "2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.",
+        "3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát."
       ]
     },
     "771": {